Az 1870-es évek elejétől illusztrált levelezőlapok is forgalomba kerültek. Hogy mikortól tekinthetünk egy illusztrált, tehát képpel, rajzzal ellátott levelezőlapot képeslapnak, arról megoszlik a kutatók véleménye, mint ahogy arról is, hogy hol és mikor jelent meg az első képeslap.
Általános megállapítás szerint a képes levelezőlap egy olyan nyomdatermék, amelynek az elsődleges funkciója az üzenetközvetítés. Arra szolgál, hogy a feladó által elküldött üzenet - a posta mindenkori szabályai szerint bérmentesítve, nyitott formában, a posta közvetítésével - eljusson a címzetthez. Illusztrált oldalát nyomdai vagy fotografikus eljárásokkal készítik, és sokszorosítva, nagy példányszámban kerül üzleti forgalomba.
Illusztrált lapokról már az 1870-es évektől tudunk, s sokan tulajdonítják a magukénak e hamar népszerűvé váló termék: a képeslap „feltalálását”. A porosz-francia háború idején, 1870-ben német földön készítettek olyan levelezőlapot, amelyre később egy ágyúja mellett álló tüzér képét nyomtatták, és mozgósítási célra használták. A poroszok által körbezárt Párizsban is készült hasonló termék: hazafias szimbólumokat és jelmondatokat nyomtattak a levelezőlapra, és léggömbök segítségével juttatták ki a városból. Van olyan kutató is, aki azt állítja az első „valódi” képeslapot Bécsben nyomtatták, és egy szerb nacionalista folyóirat – a Zmaj (Sárkány) szerkesztőinek megrendelésére készítették.
Hogy melyik volt az első szabványos képeslap, nehéz eldönteni, de az bizonyos, hogy a képes levelezőlapot az 1878-as párizsi nemzetközi postakonferencia fogadta el hivatalos postai küldeménynek. Németországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában 1885-ben azt is engedélyezték, hogy ne csak a cs.(ászári) és kir.(ályi) posta, hanem magánvállalkozók is készíthessenek képes levelezőlapokat. A 19. század utolsó évtizedében Németországban gyártották a legtöbb képeslapot, évente félmilliárd példányt. A német, svájci, svéd és francia kiadók külföldre is dolgoztak.
Néhány alkalmi próbálkozás már az 1890-es évek elejétől történt (temesvári ipari és mezőgazdasági kiállítás – 1891, királyi látogatás Kiscellen – 1895), a hazai képeslapkiadás kezdetét valójában a 32 lapból álló millenniumi sorozat kiadásától számíthatjuk. A képeslap-sorozatot a magyar posta adta ki. A lapok illusztrációi az ezredéves kiállítás részleteit, budapesti látképeket, tájképeket, és életképeket ábrázolnak. A levelezőlapok akvarelljeit a kor ismert festői és illusztrátorai - Cserna Károly, Dörre Tivadar, Kimnach László és Vágó Pál - festették. A színes fametszetes és litografált nyomatokat három budapesti nyomda - Posner és Fia, Könyvnyomda Rt., Morelli - készítette. Még ebben az évben magánvállalkozók is jelentettek meg képeket Budapestről és a millenniumi kiállításról. 1899-ben Budapestről már 1800 féle, egyéb vidéki településekről 2500 féle képeslap volt ismeretes.
A magyar képeslevelezőlap-kiadás és a hazai fotózás története több ponton összekapcsolódik, hiszen a képeslap egyik előfeltétele a fotó volt, így az első vállalkozók általában fotósok és kiadók is voltak egyben. Rajtuk kívül könyvkiadók és kereskedők, papírüzletek tulajdonosai, nyomdák foglalkoztak kiadással.
Az egyik leghíresebb fényképész- képeslapkiadó vállalkozás a Divald család nevéhez fűződik. Az 1890-től Budapesten és Eperjesen is működtettek „sokszorosító műintézetet”. A korai időszakban a Budapesten működő vállalkozások közül kiemelkedik Kosmos műintézet, a Globus, a Posner Grafikai Műintézet, Klösz György fényképészeti, térképészeti és kőnyomdai intézete, valamint Lengyel Lipót műintézete. Vidéken ekkor még kevesen foglalkoztak kiadással, példaként említhetjük a soproni Török és Kremszer könyvnyomdát, a debreceni Csokonai nyomdát, az aradi Bloch nyomdát vagy Herger Ágoston Újvidéken működő vállalkozását.
A századforduló után gombamód szaporodtak a képeslapkiadó váltakozások, Magyarország minden városában több vállalkozó is foglalkozott ezzel. A századelőn olyan jelentős volt az érdeklődés a képeslap iránt, hogy egyesek a válságban lévő hazai nyomdaipar kitörési lehetőségét látták ebben, s minisztériumi és iparkamarai vizsgálat után állami segítséget is kaptak a képeslap-előállítással foglalkozó nyomdák.
A kép világháború közötti időszak jellemző tendenciája az volt, hogy megjelentek az országos kiadók, amelyek már iparszerű méretekben, nagy példányszámban állítottak elő lapokat, és az egész országban terjesztették azokat (Monostory, Karinger, Barasits, Weinstock, Gárdonyi és Fenyvesi képes levelezőlap-kiadó vállalata, Vasúti levelezőlap árusítás). Ezen vállalkozások felmérték a helyi igényeket, és saját üzemükben, vagy saját fotóik alapján nagyobb nyomdákban készíttették el a megrendelt lapokat. Az egyik legnagyobb sikerű vállalkozás volt Weinstock Ernőé, akit a harmincas évek végén „képeslapkirály”-nak is neveztek.
A második világháború után a magánkiadók mellett a Magyar Központi Híradó Rt. És a politikai pártok is megjelentettek képes levelezőlapokat. Az Újjáépítési Minisztérium a romeltakarítást és az újjáépítést propagáló képeslap-sorozatot adott ki. 1948 után a Művészeti Alkotások, illetve a Képzőművészeti Alap Képcsarnok Vállalat 5. számú fiókjának feladata lett az államosított képeslapkiadás. Ebből alakult ki 1954-ben a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, amely a legtöbb képeslapot adta ki Magyarországon. 1982-ben 87 millió képeslapot gyártottak. A Kartográfia Vállalat térképes képeslapokat, a múzeumok műtárgyaikat bemutató művészeti képeslapokat jelentettek meg. A rendszerváltás után megszűnt a Képzőművészeti Alap monopóliuma a képeslapok kiadására, 1990 óta ismét bárki – legyen az magánszemély, társadalmi szervezet, vagy vállalkozás – megjelentethet képes levelezőlapokat.
A képes levelezőlap kiadás nagy korszakai természetesen egybeesnek a 20. századi magyar történelem szakaszaival.
- A kezdetektől 1920-ig – Ez a hazai képeslapkiadás első, s minden bizonnyal a legjelentősebb korszaka. Kezdetben kisvállalkozók adnak ki lapokat, többnyire alacsony, kb. 1000 db-os példányszámmal, de nagyon változatos tematikával és nyomdatechnikával (pl. litográfia, fénynyomatok). A korszak végén már országos jelentőségű kiadói vállalkozások is feltűnnek (Weis Lipót, Magyar Fénynyomdai Rt.)
- 1920-1948 – Az ofszetnyomás kiszorítja a korábbi nyomdatechnikát. Nagyobb vállalatok (Monostory, Barasits, Weinstock) nagy példányszámban adnak ki lapokat az ország minden településéről.
- 1948-től 1990-ig – A képeslapkiadás is állami monopóliummá válik. Előbb a Művészeti Alkotások, illetve a Képzőművészeti Alap Képcsarnokai Vállalat a 5. sz. fiókja, majd 1954-től a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata jelentethet meg képeslapokat, kezdetben fekete-fehér fotó, majd színes ofszettechnikával.
- 1990-től napjainkig – A kiadást liberalizálják. Nagy kiadói vállalkozások uralják a piacot, de bárki jelentethet meg lapot.
